Megérzés...
2021/08/02
#megérzés
Átlagosan ír, de nincs meg benne a szokásos lendület, izgatottság. Talán ő visszafogottabb alkat, nem ismerem még.
Írja, hogy jönne. Írom, hogy jó.
Kérdezi, hogy mikor. Mondom, hogy három hét múlva. Írja, hogy előbb esetleg? Írom, hogy sajnos nem, kb ezt jelenti a teljes vendégkör, várni kell. Jó, kivárja. Kérdezem, milyen pillára vágyik. Írja, hogy 3D. Kiválasztjuk a napot, bekerül a naptárba. Nem kér árlistát, nem kéri el a címet. Valószínű már profin böngészi a Facebook üzleti oldalait. Pontosan érkezik, bemutatkozik, továbbra is hidegvérrel. Fura ez nekem, semmi öröm vagy izgalom nem látszik rajta. Megbeszélgetjük az elképzelését, íveket, látványt majd lefekszik. Miközben dolgozom, csendben és mozdulatlanul fekszik. Pár fontos infót még ilyenkor az elején elmesélek, aztán hagyom is pihenni. Nem reagál az elhangzottakra, de tudom, hogy nem alszik. Kezdem magam kínosan érezni. Míg dolgozom, egyszer sem moccan, nem szólal meg. Amikor elkészül, felül, tükröt adok a kezébe. Én itt még reménykedtem valami örömben, vagy legalább egy mosolyban, de persze elmaradt. Köszöni szépen, mondja, hogy tetszik neki, hogy szép.
Beírat egy töltést, de mintha csak tisztességből tenné. Mintha nem merne kimenni enélkül, de semmi vágyat nem látok rajta, hogy újra jönni szeretne. Elköszönünk.
Mikor eljön a töltés időpontja, szinte biztosra veszem, hogy aznap lesz egy két óra lukam. Megérzés, de általában bejön. Egész nap lesem a telefont, hátha ír, hogy közbejött neki valami. Nem ír. Pedig korrektnek gondoltam volna. Eljön az időpont. Már késik. Én várok. Nem szokásom üzengetni és a vendég után nyomozni. 10 percnél több késés esetén ha nem szól a vendég, simán lelépek. A 11-ik percben most is megteszem.
Korábban végeztem így, tulajdonképpen hálás lehetek neki ezért. Süt a nap, gyönyörű az idő, sétálok hazafele. Ő nem volt az én vendégem, és ezt mindketten az első pillanattól tudtuk. Kitti #szépséggyár #csakaszépséggyár #szépséggyárblog #szépséggyárkitti #szépséggyárwebshop #pillássztorik #pillásblog