Minden jó valamire
2021/07/31
#ebbőlseleszkonkrurencia
Szulita általam imádott mondata...
Egyik nap a vendi sápadozva meséli szegény, hogy a barátnője milyen pillásnál járt, és milyen élményekkel távozott. Figyelmesen hallgattam, majd a tőlem megszokott módon kibukott belőlem az őszinte, hogy: na, ebből se lesz konkurencia. A vendi jót nevetett, de gyorsan meg is magyaráztam az én olvasatomban a kijelentést.
Én úgy érzem, hogy nekem nincs konkurenciám. Na és nem azért, mert akkora iszonyatnagymenő pillás volnék, hanem egész egyszerűen azért, mert a helyi kollégákra nem tekintek konkurensként. De nem a munkájuk miatt, hanem az én saját habitusom miatt.
SOHA nem szidom, fikázom vagy húzom le más munkáját a vendégek előtt. Pedig aztán itt is vannak csodák. Illetve főleg előttük nem. Szakmán belül is igyekszem diplomatikusan megnyilvánulni, nagyon max a privát baráti-kollegális beszélgetésekben engedem el magad ilyen téren.
Az a helyzet, hogy rettentő jól meg lehet élni abból szerintem, hogyha az ember környékén akad néhány “rémpillás”. Nekem is sok olyan vendim van, aki olyan helyről jött át, ahol 35 p egy töltés, szemöldök szedéssel és festéssel együtt. ( ezzel mindent el is mondtam )
De még őt se bántom soha. Olyan mélységet ad a szakmának-amiért én hálás vagyok. Nekem pedig ő sooooksok hálás és ragaszkodó, cuki vendéget ad. Hogyan tarthatnám konkurenciának?
Illetve igenis a valós tudást el kell ismerni, fel kell tudni mérni, hogy bizony mindig van hova fejlődni. Ha valaki ezen az úton előttünk jár, az sem konkurencia- számomra. Ezek a pillások lehetnek példák előttünk, jelezve számunkra azt, hogy hosszú még az út előttünk.
Mennyire vagyok ezzel egyedül? Neked mi a véleményed a konkurenciáról? Volt már ilyen konfliktusod helyi kollégával? Kitti #szépséggyárKitti #szépséggyár #csakaszépséggyár #szépséggyárlányevagy #azhát #mimás