Hála
2021/07/31
#hála
A minap találkoztam egy régi munkatársaimmal. Szóba elegyedtünk, jött a szokásos mivanveled, a gyerekisjólvan, ottdolgozolmég kérdéskör. Miután megvitattuk, hogy náluk minden rendben, ő kérdezett. Nálam az ottdolgozolmég után aztán más irányban folytatódott. Az még rémlett neki, hogy már otthagytam a főállásom és az is, hogy pillásként “szabadultam fel”. Őszinte kíváncsisággal kérdezte, hogy csak ebből élek-e. Ezt a kérdést talán mindent pillás megkapja élete során, többször is. Boldogan és büszkén válaszoltam, hogy természetesen. Némi csodálkozást láttam az arcán, nem is tudtam mire vélni. Hozzáteszem, rosszindulat szikráját sem láttam rajta, hanem a puszta kíváncsiságot és érdeklődést. Hamarosan elköszöntünk, sétáltam tovább az üzletem felé, és még mindig a beszélgetésen gondolkoztam.
Ezer felé futottak a szálak a fejemben.
Viszonylag rövid ideig égettem két végén a gyertyát, a főállásom mellett bő fél évig pilláztam otthon, mielőtt üzletbe költöztem volna. Talán úgy egy éves se volt az üzletem, amikor elértem a maximum kapacitásom, mondhatjuk, hogy kialakult a vendégköröm viszonylag nagy és stabil magja. A cserélődés minimális lett, a vendégek megbecsültek engem, ahogy én is őket.
Kiváló helyen tanulhattam, hála a Gyárnak, erre a tudásra egészen biztosan és könnyen lehet egy üzlet sikerét alapozni.
De ha őszintének kell lenni, ezt én magam sem gondoltam volna, hogy ilyen jól alakulnak majd a dolgaim. Mit jól, kiválóan! Minden belefektetett perc, forint, könnycsepp ( mert volt ilyen is) megtérült. Ahogy egyébként azt gondolom, hogy az életben minden téren. Ha igazán szívvel-lélekkel-hittel-akarattal csinálunk valamit, egyszerűen nem lehet, hogy ne sikerüljön előbb vagy utóbb.
Erre itt vagyok én a legjobb példa. Rettentően szerettem kényelmesen, jelentősebb felelősség vállalása nélkül alkalmazottként a kevésbé jó, fix havi fizetésem hó elején látni a számlámra érkezni, és beosztottként más utasításait teljesíteni, sokszor olyan közegben és munkakörben, amitől a gyomorgörcs kerülgetett. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy ez ne így történjen.
Mára meg?! Hát nem telik el nap, hogy ne adjak hálát mindennek és mindenkinek, azért, amim van. Van egy cuki üzletem, ahol a legcukibb vendégeket fogadom. Önálló lettem, felelősségteljes és magabiztos, kiderült, hogy remek szervezőkészségem van, kommunikatív vagyok és képes menedzselni saját magam és az üzletem. Ezt előtte sosem gondoltam volna.
Hatalmas út volt ez már eddig is, és még nem látom a végét.
Szeretem az ilyen történeteket, imádom, ha más meséli el az ő csodaútját. Azt, hogy honnan indult és merrefele tart.
Ha gondolod, kérlek oszd meg velem Te is a tied! Sikerről, dilemmáról, célokról, bármiről.. Kitti #szépséggyár #csakaszépséggyár #szépséggyárKitti